Támogatás

Aki szeret, eljön hozzád!
Hoz neked egy eper tortát.
Tejszínhabbal lesz tele,
Gyorsan, bendőbe vele!

Bálna borjú szenderüljön,
Halászháló elkerüljön.
Boldog kis és öregkor
Vízpermet repül akkor.

Bóbita, Bóbita ázik
Elsiet őszi levéle
Jégzimankós hideg éjben
Álomvilág belsejében…

Kis fecske a pajtába,
Ott kel ki fiókája.
Levegőben cikázik,
Szúnyogot vacsorázik.

Gólya, gólya újra itthon,
Téged keres napnyugaton.
Fészket rak és vadászik,
Vacsoráért portyázik.

Erre repül ékkő madár,
Csivitelve faágra száll.
Szemléli a vízfodrokat,
Keresi a kishalakat.

Kakas, hogyha felrepülne,
tyúkanyóból madár lenne.
Héja, ha megtalálja,
Megmenti-e barátja?

Sárga pihés a kiscsibe
kukacot kap reggelire.
Ugyanez a vacsorája,
esőben, talált reája.

Gyűrődései simulnak,
Levelei fondorodnak.
Világos és sötétzöldek,
A levelek nagyon szépek.

Brumma brumma brummadza,
nem vagyok én fakutya.
Mert ha volnék fakutya,
Nem mondanám brummadza.

Fenyőfákon mókus ugrál,
eszi a fenyő magot.
Gyorsan ugrál ágról ágra
Bontogatja a tobozt.

Szép a nap, szép a hold
Erdőben virág volt,
Kerestük, találtuk,
Szerettük, elhagytuk…

Repülj! Így szól madár mama,
Elkísérlek, a tópartra.
Légy és szúnyog keresendő,
Kis bendőbe elegendő.

Kérem, kérem, kérem szépen,
Téli vízben, napsütésben!
Vattacukor palota
Szádba olvad legjava!

Virágkehely, óh, mi sárga!
Mint a nap, mi süt reája.
Kék és lila virágok,
Felleg, borul reátok.

Teát iszik Kis Bea
Megy utána moziba.
Elterül a látványtól,
Felébred a mámorból.
Menjünk majd még máskor is
Hamvazószerdánkon is!
Elmegyünk az ünnepen,
Vidulni fog, a lelkem!

Átöleljük az összekucorodott gyermeket. Úgy kell mondani.
Megeszlek, megeszlek,
Csak mert nagyon szeretlek.
Ölellek, ölellek,
Csak mert nagyon kedvellek.

Sárgálló
Szikrázó
Napfényben
Vibráló;
Tó tükrén szépséget,
Meséket kínáló!
Áttetsző víztükör
Mutasd meg kincsedet!
Tófenéken zajló,
Rejtett életedet!

Csillogó
Ragyogó
Csillámló
Aranyló
Villámlás
Villanás
Gyermekek a Kincses-szigeten
Keresgélnek boldog örömben.
Megtalálják az Élet ajándékait
Szépségük díszének zálogait.

Alcím: Egy réges-régi vers előkerülvén, az örök életre megérkezvén…
Hűvös szelek járnak,
Nagy bánata van a cinege madárnak.
Jó volna elmenni,
Hosszú útra kelni,
De a kismadárnak,
Nincsen hová menni.
Menne a mezőre,
Hol a sok búzának,
Híre-hamva sincs,
A nyári gazdagságnak.
Menne az erdőbe,
De ott nem várja más,
Csak a mohás, zuzmós,
Hódarás, jégvilág.
Kedves emberek ti, Legyetek oly jók most, Hogy a kismadárnak, Eleséget adtok! Kölesmag a csűrből, Napraforgó magja, A kis cinegének, Gondját elriasztja. Ide jő közétek, Boldoggá lesz újra, Vele lesz csak teljes, Téli világ napja. Boldogan szedeget, A hideg éjszakában, …Hála az embernek… - csipogja vidáman.